A Jupiter gyűrűinek eredete

Amaltheának, a Jupiter négy belső holdja közül a legnagyobbnak, alig 170 kilométer az átmérője, míg Adrasteáé, a legapróbbé, alig 16 kilométer, azaz még Manhattan-nél is kisebb. Mégis a csillagászok úgy vélik, hogy e négy parányi égitest felelős a Jupiter legfantasztikusabb tulajdonságáért: a bolygó gyűrűiért.

A Gallileo űrszondáról beérkezett felvételeken jól megfigyelhető, hogy a gyűrűket alkotó részecskék „anyaholdjuk” bolygókörüli pályáját követik. „Végeredményben, amit odafenn láthatunk, az nem más, mint egy szatellit, amelynek pályája megegyezik a gyűrűk pályájával – vagy esetleg fordítva” – mondja Joseph Burns, a Cornell csillagásza, s a megfigyeléseket folytató csapat tagja.

Continue reading

Apró genetikai beavatkozások hatásai

A kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy egy ilyen apró genetikai beavatkozás is milyen óriási teljesítményváltozást tud előidézni. Az eredmények felvetetik velünk, hogy vajon az NR2B lehetne-e egy új gyógyszer alapja, amivel öregkori emlékezetzavarral járó betegségeket lehetne gyógyítani. Az első lépés lehetne, hogy olyan vegyi anyagokat keressünk, amelyek növelik a szervezet NR2B molekula termelését. Így lehetne segíteni azokon, akik az Alzheimer-kór kezdeti és korai fázisában járnak vagy más memóriazavarokkal járó betegségben szenvednek. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha serkentenénk a még ép idegsejtek működését azáltal, hogy növelnénk a sejtek NR2B aktivitását. Természetesen, A szerzőegy ilyen gyógyszer kifejlesztése elég kétséges jelenleg még siker esetén is legalább egy évtized munkája kellene az előállításához. Az emberre káros mellékhatások sem ismertek még, bár a Doogie egereknél nem figyeltek meg sem mérgezést, görcsöket, se rohamokat. Ha viszont az NR2B az agyban ilyen jó a tanuláshoz, akkor vajon a természet miért engedi, hogy idővel és korral elapadjon a termelés? Több vélemény is született erről. Az egyik iskola szerint az NR2B-ről NR2A-ra átállás megvédi az agyat, hogy túlterhelődjön. A másik elmélet szerint, amivel én is egyetértek, így evolúciósan megakadályozható, hogy az öregebb egyedek, akik már valószínűleg elégszer szaporodtak, sikeresen versenyezhessenek a megélhetésért és territóriumért fiatalabb fajtársaikkal. Az a tény, hogy a természetes szelekció nem kedvez az idősebb szervezet optimális tanulási és memória képességének, sok érdekes kérdést vet fel. Így, ha genetikailag javítjuk az olyan mentális és kognitív tulajdonságokat, mint tanulás és memória, a genetikai evolúció egy teljesen új útját nyithatjuk meg, és talán a civilizáció és tudomány fejlődésének is egy soha nem látott sebességet adhatunk.