Egyre elérhetetlenebb Európa

Egyre kevesebb ócska lélekvesztő kelt útra, hogy a Földközi-tengert átszelve bevándorlókat szállítson Európába. Azután, hogy az Afrikából menekülők éveken keresztül tömegével érkeztek a két legfőbb célpontnak számító Spanyolországba és Olaszországba, a jelentések szerint idén a múlt évhez képest harmadával csökkent a bevándorlók száma.

A két ország kormányzati tisztviselői örömmel nyugtázták, hogy a parti őrségek megerősített járőrszolgálata, valamint az afrikai nemzetekkel való erőteljesebb együttműködés eredményeképpen sikerült visszaszorítaniuk az európai országokat ellepő, gyakran nem szívesen látott menekültek áradatát. Az őket szállító rossz minőségű járművek a szakértők becslése szerint több ezer ember halálát okozták az elmúlt évtizedben. Ám annak ellenére, hogy Spanyolország szerint jelentős mértékben csökkent a vízbefúltak száma, teljes sikerről azért még nem beszélhetünk. Ugyanis mivel egyre nehezebb eljutni Európába, a bevándorlók, úgy tűnik, egyre többet is kockáztatnak. A menekülteket támogató Fortress Europe elnevezésű szervezet arról tett jelentést, hogy az Olaszországba igyekvő bevándorlók közül ugyanannyi ember veszti életét, mint korábban – annak ellenére, hogy a bevándorlók összlétszáma valóban csökken. Mindez azt mutatja, hogy a menekültek sokkal veszélyesebb utazásra számíthatnak. “Mindannyian a hajó kapitányai voltunk – meséli a nemrégiben Olaszországba érkezett, 28 éves, nigériai Moses, aki csak a keresztnevét volt hajlandó elárulni, mert országában üldözik. – Együtt irányítottuk a hajót.” Azért kényszerültek erre, mert az embercsempészek ma már nem kockáztatnak annyit, és a menekülteket inkább kicsi, tengeri utazásra alig alkalmas hajókba ültetik, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor hivatásos kapitányokat alkalmaztak.

A Líbiából indult utazás során Moses azt a feladatot kapta, hogy éjszaka az iránytűt világítsa elemlámpájával. Huszonnégy férfi zsúfolódott össze egy apró, gumiból készült tutajon, hogy megtegye a térképen mindössze 290 kilométeres utat, amelynek során hosszú napokon keresztül hánykódtak a gyakran igencsak haragos tengeren. “Az Úr velünk volt” – jelenti ki Moses a bevándorlók szállásán.

Sokan azonban odavesznek. Aznap, amikor Mosesszel beszélgettünk, hat holttestet emeltek ki a vízből azon az útvonalon, amelyen ő is érkezett. Az ANSA olasz hírügynökség még ugyanezen a napon egy mauritániai férfi kimentéséről is hírt adott. Ő volt az egyetlen túlélője annak a Líbiából indult gumitutajnak, amellyel negyvenöten próbáltak meg átkelni a tengeren. “Nyilvánvaló, hogy még mindig halnak meg emberek tragikus körülmények között – szögezi le Erika Feller, az ENSZ menekültügyi főbiztosának helyettese. – Mindez azt bizonyítja, hogy az elrettentő rendelkezések továbbra sem tartják vissza az embereket attól, hogy az életüket kockáztassák.”

A Földközi tengeren keresztül titkos úton Dél-Európába, illetve Spanyolország esetében a Kanári-szigetekre is érkező hajók flottája éveken keresztül jól tükrözte, hogy Európának komoly gondjai vannak a bevándorlókkal. A menekültek többségükben nyáron érték el a partot, néha ott, ahol a szerencsésebb európaiak éppen vakációjukat töltötték.

E jelenség talán a legfontosabb alkotóeleme annak a dilemmának, amelyet Európa oly nehezen tud megoldani és amely így hangzik: miként teljesíthetik azon nemzetközi kötelezettségüket, hogy a háborúk és az üldöztetés elől menekülőket megvédelmezzék, de ugyanakkor kiszűrjék azokat, akik nagy valószínűséggel a létminimum alatt élők csoportját alkotják majd vagy a legrosszabb esetben terrorveszélyt jelentenének a befogadó ország számára. Most, hosszú évek rettegése után, úgy tűnik, siker koronázza Európának a menekültáradat – és az abból eredő halálesetek – visszaszorítására tett erőfeszítéseit. Legalábbis egy darabig. A menekülteket támogató szervezetek és a kormányzati tisztségviselők szerint ezt az eredményt különböző eszközökkel érték el. Az Európai Unió tavaly hozta létre a határok biztonságáért felelő Frontex ügynökséget, amely hajók és repülők segítségével ellenőrzi a Földközi-tenger vizeit. Spanyolország, Marokkó és Szenegál ma már együtt járőröznek, foglalnak le hajókat és fogják el azokat, akiknek mégis sikerül kijutniuk a nyílt tengerre.

Spanyolország ezentúl olyan programokat kezdeményezett, amelyek törvényes lehetőséget nyitottak a bevándorlásra olyan menekültek esetében, akik egyébként inkább a veszélyes tengeri út mellett döntöttek volna. Olaszország sok szempontból nehezebb helyzetben van. A csekély parlamenti többséggel rendelkező balközép kormányzat nem tudta alapvetően megváltoztatni a bevándorlási törvényeket. Az Olaszországba tartó menekültek ugródeszkájaként működő Líbia pedig sokkal megbízhatatlanabb, mint a demokratikusabb rendszerrel rendelkező Marokkó vagy Szenegál. Az elmúlt hónapokban viszont Líbia is sokkal segítőkészebbnek mutatkozott, feltehetően azért, mert szorosabb kapcsolatokat kíván kiépíteni Európával. Az országot vezető Mouammar Kadhafi tábornok nem hivatalos megállapodást kötött Olaszországgal arról, hogy fellép a csempészek ellen és hatékonyabban őrzi Líbia határait. Így aztán kívül rekednek majd azok, akik a különböző afrikai országokból menekülve innen próbáltak Európába szökni.

A problémák azonban továbbra is fennállnak. Emberi jogi csoportok állítása szerint Líbia azokat is zaklatja, letartóztatja és deportálja, akik valóban a háborúk következtében menekültek el hazájukból. Az aktivisták azt is állítják, hogy az ország nem tesz meg mindent a bevándorlók megállítására. “Ha valaki lefizeti a rendőrséget, nyugodtan tengerre szállhat Szicília irányába” – jelenti ki Fulvio Vassallo Paleologo, a bevándorlási kérdések szakértője, aki egyben a Palermói Egyetem jogászprofesszora is. Szicíliában, a sziget közepén, Caltanissettában található a menekültek szállása. Az itttartózkodók közül mintegy féltucatnyian számoltak be arról, hogy Líbiában nehezen találtak olyan hajót, amely hajlandó lett volna elvinni őket, amiből arra következhetünk, hogy azért némi siker mégiscsak mutatkozik a kivándorlás ellenőrzése terén. De arról is beszámoltak, hogy a líbiai hatóságok igen keményen léptek fel a bevándorlókkal szemben. Sőt sokan egyenesen azt állították, szinte rákényszerültek arra, hogy Olaszországba induljanak, mivel ellenkező esetben letartóztatás és kitoloncolás várt volna rájuk. “Líbiában sokan készek voltak nekivágni – számol be a 28 éves Ibrahim, aki a Darfurban történt vérontás elől menekült Líbiába, ahonnan aztán egy apró, üvegszálas hajócskával indult neki a tengernek. 45 útitársa között voltak palesztinok, marokkóiak, tunéziaiak, sőt három iraki is. – De túl sokszor ellenőrizték a csempészeket.”

Spanyolország és Olaszország különböző diplomáciai kihívásokkal szembesül hát, és talán ebben keresendő az idén életüket vesztett bevándorlók száma közötti különbség oka is. A Fortress Europe szerint a Spanyolországba (vagy a Kanári-szigetekre) tartó menekültek közül augusztus 20-ig 43-an vesztették életüket, szemben a különösen is tragikus 2006-os évvel, amikor 728-an haltak meg (2005-ben 121 ember vesztette életét). Olaszország eközben arról tett jelentést, hogy augusztus 23. előtt 102 személy halt meg, míg 2006-ban mindössze 96. A menekülteket támogatók szerint amellett, hogy kisebb hajókban utaznak, néhány csapat hosszabb és ennél fogva kockázatosabb útvonalat is választ a járőrök elkerülése érdekében.

A nagy kérdés végül az, hogy az érkezők számának idei csökkenése vajon tényleg azt jelzi-e, hogy a jövőben egyre kevesebb menekült lesz hajlandó átkelni a tengeren. Néhány szakértő óvatosan ugyan további csökkenésre számít, különösen akkor, ha Líbia továbbra is azon az úton marad, amely az Európai Unióval való szorosabb együttműködéshez vezet. Mások viszont sokkal borúlátóbbak: szerintük Afrika átfogó problémái – a szegénység, a háborúk, a vallási és etnikai villongások – továbbra is fennmaradnak, ez pedig minden bizonnyal a menekültek újabb és újabb hullámát indítja útnak. A Darfurból menekülő Ibrahim így vélekedik: “Mi már Szudánban és Líbiában is halottak voltunk. Mit számít, ha egy hajón halunk meg.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.