Az Afrika északnyugati partjainál fekvő Kanári szigeteket a világ legfelkapottabb üdülőhelyei között emlegetik. Nem is csoda, hiszen a Ráktérítő közelében fekvő héttagú szigetcsoport olyan “extrákkal” van felszerelve, amelyekhez még Ádám és Éva paradicsomában is csak felárral lehetett volna hozzájutni.

A Kanári szigetek – Tenerife, Fuerteventura, Gran Canaria, Lanzarote, La Palma, Gomera, Hierro, és a körülöttük fekvő, kisebb szigetek – Spanyolország autonóm tartománya, hivatalos nyelve a spanyol, általánosan használt pénzneme pedig a peseta. A szigetcsoportnak két, egyenrangú fővárosa – Las Palmas és Santa Cruz de Tenerife – is van, előbbi Gran Canaria-n, utóbbi Tenerife szigetén található. A vulkanikus eredetű szigeteket az “Örök tavasz” szigeteiként szokás emlegetni. Az elnevezés kivételesen nem az utazási irodák palimadár-csalogató prospektus-marketingjének a terméke, a klíma valóban ideális, télen-nyáron állandóan 20-25°C körüli a hőmérséklet. Az édeni szigetek homokos strandjain, több ezer méter magas hegyei közt – a szigetek legmagasabb csúcsa Pico de Teide 3,718 méter magas – barangolva, és pezsgő kisvárosaiban bóklászva nagyon változatosan és kellemesen telik az idő. Csapadék kizárólag télen esik, akkor is csak nagyon ritkán. A magas csúcsok és a mindig tiszta ég a turistákon kívül, a tudósok számára is vonzóvá tette a Kanári szigeteket. Többek között banánt, citromot, cukornádat, őszibarackot és borszőlőt is termesztenek itt. Az őslakosság még jobbára halászatból és növénytermesztésből élt, mára azonban szinte mindenki az idegenforgalommal foglalkozik a szigeteken, ezért aztán – no meg a mediterrán emberek genetikailag programozott kedvessége okán – nagyon nyílt, és barátságos fogadtatásra számíthatunk. Szinte hihetetlen, hogy ezeken a viszonylag aprócska szigeteken – autóval egy délután alatt lehet és érdemes (!) körüljárni bármelyiket – mennyi érdekes látnivaló, remek programlehetőség található. Ott van mindjárt a part, és ami mögötte van – az Atlanti-óceán. Annak ellenére, hogy a Kanári szigeteknek természetes, homokos strandja alig van, sok helyen találhatunk napozásra, fürdésre alkalmas partszakaszt. A napfürdőzésnél nem árt az óvatosság, az állandóan fújó, kellemes vízparti szellő hajlamos elfeledtetni velünk azt, hogy ezen a szélességi fokon a nap állandóan és “különös kegyetlenséggel” égeti a bőrünket. Óvatosság, és kellő napvédő faktor ajánlott. A napfény-allergiások is találhatnak maguknak megfelelő szórakozást, a papagáj show-tól a helyi delfinárium sztárjainak produkciójáig rengeteg a látnivaló. Ha úgy tartja kedvünk akár cápára is vadászhatunk, esetleg tevegelhetünk a sziget miniatűr Szaharájában, ahol valódi “sivatagi hajók” várják, hogy a púpjaik közé pattanva körbejárjuk a vidéket. A kalandra vágyók sem maradnak hoppon, a szigetek belseje valódi keménylombú őserdő, jellemzően észak-afrikai eredetű növényvilággal. Nagyon tagolt, sziklás-hegyes terület, ahol izgalmas autós felfedezőutakat tehetnek az érdeklődők. Jó tudni, hogy errefelé a legjobb minőségű utakon is csak terepjáróval boldogulhatunk, nem érdemes a hagyományos bérelt autókkal elindulni. A sziget belseje majdnem lakatlan, ha elakadunk, elég sokáig kell majd várnunk arra, hogy valaki ránk találjon és kihúzzon bennünket az aktuális kátyúból.